Körmenden kastély, Döröskén Árpád-kori templom és tópart, útközben pedig számos pince és kőkereszt várja az útra kelő turistákat. Molnaszecsődtől Katafáig a Dél-dunántúli Kéktúrán. 

Körmenden a szálláson reggeliztünk, majd elmentünk a kastélyig. Ott elköszöntünk egymástól, innen egyedül folytattam az utam. Benéztem a 10 órakor nyitó, nyáron 18, télen 16 órakor záró (hétfőn zárva) kastélyba. A kapun belépve három épület is áll. Balra van a pénztár (felette a színházteremmel), előttünk a kastély, és jobbra a harmadik épületben még két kiállítás: egy címerekkel foglalkozó, és egy vadászati trófea gyűjtemény. 

A kastély előtti utcán beljebb haladva a kastélykertben is tehetünk egy nagy sétát - bár sajnos elég gazos ez az amúgy hatalmas fákkal teli park. A másik oldalon a város legdíszesebb terén is átsétálhatunk, itt van kávézó, mozi, drogéria is. 

A kastély után visszamentem a főútra, de rossz megállóba mentem, így lekéstem a kinézett buszomat. Így stoppal mentem át Molnaszecsődre, ahol már ismerősként köszönthettem a bélyegzőhelyet és a Rába hídját. 

Innen nagyon egyszerű volt a további út: a kis forgalmú aszfaltúton - egy végtelen hosszúnak tűnő egyenes szakasszal a közepén - kellett átsétálni Döröskére. Először a templom tornya tűnt fel jobbra elől, majd egy hídon átkelés után lassan jobbra fordult az út, és emelkedni kezdett. 

A híres jáki templomtól az ország egyetlen Für Lajos szobrán át egy felhagyott lokátor bázisig a Dél-dunántúli Kéken. 

Budapestről a 8:10-kor induló IC-vel mentünk le Szombathelyre, onnan pedig busszal tovább Jákra. Jákon megnéztük a templomot - elkezdődött a belső tér helyreállítása -, majd az egy sarokkal arrébb levő Patkó Pizzériában ettünk egy közepes hamburgert, illetve melegszendvicset.

Innen indultunk tovább Egyházasrádóc felé. A főutcán végigsétálva, a Szent Vendel kápolna után elhagytuk az utakat is. Az utolsó házak után nem sokkal enyhén balra térve lementünk az aszfaltútról. Nemsokára újra balra kell letérni - ezt nem jelezték ki jól, vigyázz! - arra a földútra, ami a lovastanya hosszú épületei felé tart. 

Szombathelyet színház, stadion és Órásház mentén hagytuk el, felnéztünk az Oladi-kilátóba, bélyegeztünk parkerdőben, és benéztünk a jáki templomba is.

Szombathelyen a reggelivel, összepakolással, fizetéssel jól elment az idő, így csak 10 óra után vágtunk neki a túrázásnak. Ráadásul a városközpontból jó hosszú sétának bizonyult az is, hogy a Rohonci úton a Derkovics-lakótelep, a Kalandpark és az Oladi lakótelep érintésével elérjük a kék jelzést. Közben egy rövid kitérővel megnéztük a Jordán Tamás nevével fémjelzett Weöres Sándor színházat is. 

Elhaladtunk a Haladás egészen új stadionja mellett is: 

És rátaláltam egy egészen különös lakóházra is, aminek órák vannak a tetején, meg egy "középkori" torony - egy posztmodern, meghökkentő valami. Rónai Károly tervezte, 1990-re épült fel, a lakótelep "jelének" szánták, és a tetején lévő órák miatt Órásház a neve. 

Koronaőrző pince, osztrák határ, mezítlábas park, cukrászda, erdő és szántóföld, valamint Zizi, a varjú - volt ezen a szakaszon minden. Is. 

Velemben a régészeti bemutatóhely érdekessége a nagy épület mögött egy kis pince. A második világháború végén rövid ideig itt őrizték a koronát. Pár lépésnyi az egész: bemész, két lépés után jobbra lefelé folytatódik, de a mélyén csak pár behajigált limlom van. 

Reggel korán, már fél hétkor elindultam, és a piros jelzésen mentem fel az Írott-kőre. Több helyen látni fakidőléseket, és sajnos tarvágásokat is - pl. a kék kereszt jelzés elérésekor. Erről a szakaszról itt nem írok részletesebben, meséljenek inkább ezek a képek: 

A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, szokták mondani. Nem. A leghosszabb út az összepakolással kezdődik. 

Sajnos még nem érkeztek meg a piros bársony mellényes serpáim, akik egyetlen csettintésemre ugranának felkapni a holmimat. Így maradt annak a művészete, hogy minden fogpiszkálónyi tárgyat egyenként vizsgáltam meg, hogy jöjjön-e, vagy maradjon. Hogy ott legyen minden, amire szükségem van, de semmit ne vigyek feleslegesen, "hátha" felkiáltással. Végül ez a lista állt össze: 

• x zokni, alsógatya, póló a napok száma szerint
• 1 hosszúnadrág, 1 rövidnadrág
• 1 felső (kánikulában elhagyható)
• 1 esőkabát (az esernyővel nem fogsz boldogulni a gazban, nem kell)
• 1 fürdőnadrág (ha lesz strand vagy vízpart valahol)
• 1 pár papucs (akár el is hagyható)
• 1 túracipő
• 1 kiskanál (ha veszel a boltban egy joghurtot, dobozos jégkrémet, akkor meg tudod enni útközben egy faluban is)
• Fényképezőgép, kártya, kis állvány, töltő, SD kártya
• személyi, iratok, készpénz (legyen, falun nincs ATM, nincs bankkártyás fizetés!), lakáskulcs
• Egy kis dossziéba: bélyegzőpárna, térkép (legyen nyomtatott is az app mellé!), bélyegzőfüzet, tollak, bloghoz jegyzetfüzet :-) 
• 1 zseblámpa (ha rád sötétedik az erdőben, akár életmentő is lehet)
• vizespalack
• olvasni való, tanulni való igény szerint
• mobiltelefon és a töltője

Egy neszeszeres tatyóba: 

• fogkefe, fogkrém
• tusfürdő, sampon (kis kiszerelésben)
• naptej
• szúnyog- és kullancsriasztó spray
• papírzsepi 
• borotva, borotvahab
• sebtapasz
• Flector gél (ha meghúzódna a lábam)
• gyógyszerek szükség szerint (pl. allergia gyógyszer, antibefosin)

Törülközőt nem vittem, mert nem sátrazok, hanem szálláshelyeken szállok meg, ott meg úgyis van. Így garantáltan 10-15 kiló körül marad a hátizsák, ami még elviselhető több napon át is. Nekem nagyon tetszik a hátizsákomban, hogy van a hátam és a hátizsák között egy rácsos háló, ami némi szellőzést enged, így nem izzad le a hátam annyira. Na, így már neki lehet vágni a túrának.

* * *

Budapestről a 8:25-ös InterCity vonattal mentem le Szombathelyre. A másodosztályú jegyek már elfogytak, így rádobtam még egy ezrest, és első osztályon utaztam, nem akartam a következőre két órát várni. Még délelőtt leértem Szombathelyre, így azt találtam ki, hogy elidőzök még Szombathelyen, mielőtt átmegyek az Írott-kőhöz legközelebb eső faluba, Velembe. Egy kis rákészülésnek is jó volt a kb. 3 kilométeres séta a vasútállomástól az arborétumig. Kámon felé még megálltam enni a Mátyás pincében (hiba volt), visszafelé pedig a Vadász Panzió és Étteremben (szuper volt).