Kámon, Velem!

2019. augusztus 30. 10:18 - fovarosi.blog.hu

A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, szokták mondani. Nem. A leghosszabb út az összepakolással kezdődik.

Sajnos még nem érkeztek meg a piros bársony mellényes serpáim, akik egyetlen csettintésemre ugranának felkapni a holmimat. Így maradt annak a művészete, hogy minden fogpiszkálónyi tárgyat egyenként vizsgáltam meg, hogy jöjjön-e, vagy maradjon. Hogy ott legyen minden, amire szükségem van, de semmit ne vigyek feleslegesen, "hátha" felkiáltással. Végül ez a lista állt össze:

x zokni, alsógatya, póló a napok száma szerint
1 hosszúnadrág, 1 rövidnadrág
1 felső (kánikulában elhagyható)
1 esőkabát (az esernyővel nem fogsz boldogulni a gazban, nem kell)
1 fürdőnadrág (ha lesz strand vagy vízpart valahol)
1 pár papucs (akár el is hagyható)
1 túracipő
1 kiskanál (ha veszel a boltban egy joghurtot, dobozos jégkrémet, akkor meg tudod enni útközben egy faluban is)
Fényképezőgép, kártya, kis állvány, töltő, SD kártya
személyi, iratok, készpénz (legyen, falun nincs ATM, nincs bankkártyás fizetés!), lakáskulcs
Egy kis dossziéba: bélyegzőpárna, térkép (legyen nyomtatott is az app mellé!), bélyegzőfüzet, tollak, bloghoz jegyzetfüzet :-)
1 zseblámpa (ha rád sötétedik az erdőben, akár életmentő is lehet)
vizespalack
olvasni való, tanulni való igény szerint
mobiltelefon és a töltője

Egy neszeszeres tatyóba:

fogkefe, fogkrém
tusfürdő, sampon (kis kiszerelésben)
naptej
szúnyog- és kullancsriasztó spray
papírzsepi
borotva, borotvahab
sebtapasz
Flector gél (ha meghúzódna a lábam)
gyógyszerek szükség szerint (pl. allergia gyógyszer, antibefosin)

Törülközőt nem vittem, mert nem sátrazok, hanem szálláshelyeken szállok meg, ott meg úgyis van. Így garantáltan 10-15 kiló körül marad a hátizsák, ami még elviselhető több napon át is. Nekem nagyon tetszik a hátizsákomban, hogy van a hátam és a hátizsák között egy rácsos háló, ami némi szellőzést enged, így nem izzad le a hátam annyira. Na, így már neki lehet vágni a túrának.

* * *

Budapestről a 8:25-ös InterCity vonattal mentem le Szombathelyre. A másodosztályú jegyek már elfogytak, így rádobtam még egy ezrest, és első osztályon utaztam, nem akartam a következőre két órát várni. Még délelőtt leértem Szombathelyre, így azt találtam ki, hogy elidőzök még Szombathelyen, mielőtt átmegyek az Írott-kőhöz legközelebb eső faluba, Velembe. Egy kis rákészülésnek is jó volt a kb. 3 kilométeres séta a vasútállomástól az arborétumig. Kámon felé még megálltam enni a Mátyás pincében (hiba volt), visszafelé pedig a Vadász Panzió és Étteremben (szuper volt).

"(...) A Kámoni Arborétum alapjait a 19. sz. végén Saághy Mihály rakta le, aki a gazdálkodás mellett kiválóan méhészkedett. Érdeklődése, talán éppen a méhészet miatt, az idegenhonos fafajok megtelepítése felé fordult. Saághy István apja nyomdokain járva, tudatos munkával nemzetközi hírű gyűjteménnyé fejlesztette a kertet. (...) A II. világháború ínséges éveiben a kert mintegy 2/3-a pusztult el. A fákat a lakosság tüzelőként hasznosította, vagy a katonák vágták ki őket, nagy területek váltak teljesen gyomossá. 1945-ben a már nagyon beteg Saághy István követte családját Ausztriába, ahol még abban az évben meghalt. (...)

Szerencsés véletlen, hogy a háború után a kertet olyan mérnökre bízta az akkori kezelő, aki felismerte a megcsonkítva is kiemelkedő értékű Arborétum jelentőségét. Bánó Istvánnak szinte mindent elölről kellett kezdeni, mert az Arborétummal kapcsolatos összes feljegyzés a háborúban megsemmisült. Több év alatt, a kor neves szakembereinek segítségével sikerült újrahatározni a növényeket. 1950-ben az Országos Természetvédelmi Tanács határozataival védetté nyilvánította az Arborétumot. 1953-tól új korszak kezdődött az Arborétum életében - a fenyő-nemesítés országos központja, fenyőtermesztési kísérleti állomás lett (...) Ennek okán és ürügyén az Arborétum területe 25 hektárra nőtt, melyből kb. 10 ha kísérleti, illetve géngyűjtemény. (...)

2010-től új időszámítás kezdődött a Kámoni Arborétum történetében, mert két pályázattal, Szombathely várossal összefogva, jelentős fejlesztéseket sikerült megvalósítani. Sürgető beavatkozást igényelt az Arborétum funkciójához szorosan nem kapcsolódó fajok, besűrűsödött állományok ritkítása. A több, mint 20.000 db új növény telepítésével az eredeti, nagy értékű, tematikus, speciális gyűjteményi jelleget is erősítettük." (Részletek a helyszíni információs tábláról)

Az arborétum megtekintése után beültem egy sütire, kávéra a Vadász Panzió és Étterembe, aztán visszasétáltam a városközpontba. Közben kiderítettem, hogy két busszal jutok át Velembe a leghamarabb. A busz pályaudvarhoz érve maradt még jó fél órám, így körbesétáltam a hatalmasra méretezett művelődési központ épületét is. Egyszer megnézem belülről is, de aznap zárva voltak.

Az első busz nyitható ablakok és légkondi nélkül vitt át Kőszegre, ezen baromira leizzadtunk. A második busznál már későbbre járt, nem volt annyira meleg. Velembe érkezve elfoglaltam a szálláshelyemet (van több helyen is a faluban), aztán sétáltam még egyet. Kicsit lejjebb, a büfénél remek velős pirítóst ettem. Feljebb sétálva, még a buszforduló előtt van jobbra egy "régészeti park", benne egy nagy kőházzal, és még egy-két kisebb-nagyobb építménnyel. A kőház háta mögött van egy kovácsműhely, az mögött pedig egy kis pince. Ennek az az érdekessége, hogy itt őrizték a koronát a második világháború végén egy rövid ideig.