A híres jáki templomtól az ország egyetlen Für Lajos szobrán át egy felhagyott lokátor bázisig a Dél-dunántúli Kéken.
Budapestről a 8:10-kor induló IC-vel mentünk le Szombathelyre, onnan pedig busszal tovább Jákra. Jákon megnéztük a templomot - elkezdődött a belső tér helyreállítása -, majd az egy sarokkal arrébb levő Patkó Pizzériában ettünk egy közepes hamburgert, illetve melegszendvicset.
Innen indultunk tovább Egyházasrádóc felé. A főutcán végigsétálva, a Szent Vendel kápolna után elhagytuk az utakat is. Az utolsó házak után nem sokkal enyhén balra térve lementünk az aszfaltútról. Nemsokára újra balra kell letérni - ezt nem jelezték ki jól, vigyázz! - arra a földútra, ami a lovastanya hosszú épületei felé tart.
Odaérve kellett jobbra rátérni egy hosszú egyenes útra:
Ez egy kapuval kezdődik, és egy másik kapuval végződik. Ezután jobbra, majd rögtön utána balra tér az út, át a patak feletti kőhídon. Ezután az induló földútról balra le kell térni (!), és egy nagy U alakot bejárni, az egyik sarkon érintve egy bedeszkázott, ablakos vadászlest is. Az U alak végén visszaértünk, majd nemsokára ismét balra tértünk az erdőben. A Ritási-kútnak nyomát sem találtuk az erdő után. Egy pici erdőszakaszt leszámítva végig szántóföldek között vitt az út, úgyhogy elkél a naptej, napszemüveg, ivóvíz errefelé! Az utolsó szakaszt Ritási allénak hívják, de ez csak egy némi kaviccsal megszórt földút, kétoldalt ritkásan egy-egy fával. Kukoricaföldeknél kanyarodott az út balra, majd jobbra beértünk Egyházasrádócra. Itt egyszerűen csak le kell sétálni az utcán a keresztező főutcáig, majd arra balra rátérve úgy 100 méter után el is értük a kis kocsmát (Pub Söröző és Falatozó felirattal), ahol a bélyegzőt is elhelyezték. Itt van pár fagyasztott pizza, jégkrém, italok, le lehet ülni a teraszon. Mivel délután háromra ide is értünk, egy pihenő után bevállaltuk még a következő faluig tartó szakaszt is. De előtte még visszasétáltunk a főutcán, mert a jelzés elkanyarodásán túl, a református templom bejárata előtt látható az ország egyetlen Für Lajos szobra, és ezt mégsem hagyhattuk ki!
Egyházasrádóc község a Nyugat-dunántúli régióban, az osztrák határhoz közel, az Őrség kapujában található. Történelmi múltja az 1221-es esztendőig vezethető vissza. Nevét Árpád-kori templomáról kapta. A megkülönböztető Egyházas előtagnak, templomos, templommal rendelkező értelmet tulajdonítunk. Egyházasrádóc község Kissároslak, Kisújfalu, illetve Rádócújfalu egyesítésével jött létre 1937-ben. (...) Településünk híres szülöttje a rendszerváltó Antall-kormány honvédelmi minisztere: dr. Für Lajos. (Részlet a helyi információs tábláról)
A vasútállomásnál kereszteztük a Körmend-Szombathely GYSEV vonalat, majd utána jobbra le is kanyarodtunk. Az utcában a régi magtár épülete után először egyenesen kellett átkelni a 86-os főúton, majd a következő saroknál, egy balatoni nyaralónak is beillő háznál kell balra, majd egy sarokkal odébb jobbra kanyarodni.
Az utolsó házakat elhagyva még betonlapokkal burkolt úton mentünk a napon a vízműtelepig
Rögtön ez után kellett balra lekanyarodni egy földútra (nincs jól kijelezve!), majd egy árokban csordogáló patak, a Mukucs-patak mentén, mezőgazdasági területek és facsoportok látványa között tekeregtünk, míg el nem értünk egy kis hídhoz:
A hídon nem kellett átmenni, jobbra kellett kanyarodni. Ezután úgy 200 méterrel be is értünk végre a fák közé. A Molnaszecsődi-erdőben a jelzéseket megtaláltuk, de nagyra nőtt gazban kellett a kigödrösödött, saras úton túljutni valahogy:
A rossz szakaszból kiérve sokkal jobban járható lett az út, majd ki is értünk az erdőből. Ahol a földút aszfaltozottra vált, jobbra volt a taszári reptér távolfelderítő lokátor bázisa, de ezt nagyon elnyelte már a gaz, nem mentünk be. Itt van róla egy fotósorozat 2008-ból:
Így is láttunk belőle valamit: a kék mentén, jobb oldalt három nagy, vasbeton falazatú gépjármű tárolót is látni. Jókora szalmabálákkal tömték el a bejáratokat:
Innen már sima út volt bejutni Molnaszecsődre, ahol a főutat elérve balra látszanak mindkét irányba a 8-as út buszmegállói. Egyenesen átvágva, a Rába hídja előtti utcán, a bezárt boltnál jobbra kitérve kisétálhatunk az 56-os emlékművel súlyosbított haranglábhoz. Onnan pedig a kis utcán betérve (vagy a kék jelzésen maradva a Rába hídja előtti utolsó járdán jobbra kitérve) megtaláljuk az Árvíz Élelmiszerdiszkont Presszó feliratú kocsmát is, ahol a bélyegzést el kell végezni. (Pia van, kaja nincs.)
Viszont kiülhetünk egy itallal a folyópartra, és nézhetjük egy kicsit a kéktúrásokat is kiszolgáló hidat, meg a gyors sodrású Rábát.
Innen busszal próbáltunk meg bejutni Körmendre. Ami este nem olyan egyszerű már, kevés a buszjárat, így végül a stoppolást választottuk. Egy nagyon kedves pasas vitt be minket a Gőzmalom Panzió és Pizzériához (http://www.gozmalompanzio.hu/), itt szálltunk meg éjszakára. Másnap egyedül folytattam az utam.
Ezt a szakaszt 2019.09.03-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
