Koronaőrző pince, osztrák határ, mezítlábas park, cukrászda, erdő és szántóföld, valamint Zizi, a varjú - volt ezen a szakaszon minden. Is.
Velemben a régészeti bemutatóhely érdekessége a nagy épület mögött egy kis pince. A második világháború végén rövid ideig itt őrizték a koronát. Pár lépésnyi az egész: bemész, két lépés után jobbra lefelé folytatódik, de a mélyén csak pár behajigált limlom van.
Reggel korán, már fél hétkor elindultam, és a piros jelzésen mentem fel az Írott-kőre. Több helyen látni fakidőléseket, és sajnos tarvágásokat is - pl. a kék kereszt jelzés elérésekor. Erről a szakaszról itt nem írok részletesebben, meséljenek inkább ezek a képek:
Az útvonal tetején a piros és a kék együtt halad, így oda-vissza be kell járni. Az Írott-kő kilátójánál most is elég párás, borult idő volt. A kilátót már ismerősként üdvözölhettem, hiszen az Országos Kéktúra is innen indul.
A kilátónál fényképeztem, ettem-ittam kicsit. Aztán elindultam a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrán - azaz vissza a kék és a piros közös szakaszán, amin feljöttem. Először meredeken szakad le az út, de a kék kereszt (Hörmann-forrás felé) elérése után lankásabbra vált.
A piros jelzést elhagyva egy nagy kanyarral visszakanyarodik a kék. Ezután jól járható, széles ösvények váltják egymást. Sok a kidőlt fa ezen a részen is.
A kék háromszög jelzésre a hosszú nap miatt nem tértem ki, de a patakból megtöltöttem a kulacsomat. Lejjebb érve idővel elértem a kék és a zöld közös szakaszát, itt még a piros jelzés is beköszönt egyszer (és utoljára). Nem durván, de emelkedik az út, majd amikor már lefelé tart, egyszer csak elkanyarodik róla a kék jelzés:
Innen már csak pár lépés, és megjelenik a jobbra kitérő, nyúlfarknyi kék barlang jelzés, amely a Holler-barlanghoz visz. A barlang inkább csak egy üreg, de előtte van fent pad, ahol lehet pár perc pihenőt tartani. Tartottam.
Innen szinte csak pár lépés volt a Kalapos-kő, azaz inkább kövek. Egymás után jönnek itt a sziklák, sziklacsoportok - óriási kövek között vezet az út. A piros barlang jelzésre is érdemes letérni, még száz méter sincs a kitérő.
Kalapos-kő
A piros barlang jelzésen található Limax-barlang a nevét a benne talált meztelen csigákról (Limax flavus) kapta. Csak kúszva, guggolva járható.
A Star Wars-ban is szerepelhetne
"A Kalapos-kő (vagy inkább Kalapos-kövek) vulkáni eredetű metamorf kőzetből, zöldpalából épülnek fel. A hegységképződés során az egykori, tenger alatti vulkáni anyagba különböző mennyiségű mészanyag került. A kőzet felszínre emelkedése után a magasabb mésztartalmú kőzetek a csapadék és a szél miatt gyorsabban pusztultak le, mint azok a kőzetek, amelyeknek a mésztartalma nagyon alacsony. E lepusztulási folyamat eredményeiként jöttek létre a "kalapot viselő" kövek, e folyamat is szerepet játszott a környékbeli kis barlangok, üregek, sziklaereszek létrejöttében. A hely talán már az őskor embere számára is kultikus hely volt, erre utal az 1900-as évek elején itt előkerült bronzszobrocska is." (A helyi ismertető tábla szövegének részlete)
Innen visszatérve figyelni kell, mert nemsokára szétválik a piros háromszög és a kék jelzés. Meredeken leereszkedik az út, majd a jobbra kanyarodás után enyhébb lejtéssel és később egy balra letéréssel folytatódik Bozsok első házaiig.
A közel 420 lakosú kisközség első írásos emlékei 1279-ből származnak, melyben Villa Bosuk néven említik. Bozsok az 1532-es török támadás következtében teljesen elpusztult, így horvátokat telepítettek a faluba. E csendes kis falu legjellegzetesebb épülete a Sibrik-kastély, melyről sokáig azt állították, hogy Mátyás király vadászkastélya volt. Ezt az egyemeletes késő reneszánsz együttest 102-ben újították fel, s 1815-ben nyerte el mai formáját. 13 holdas ősparkjában növényi ritkaságok, angolpark, lovarda, tekepálya és teniszpálya található. A kastély jelenleg szállásként működik. A Batthyány kastélynak ma már csak romjai láthatóak, mivel az épület 1841-ben egy villámcsapás következtében keletkezett tűzben leégett. A községben található egy kápolna is, melyet Szent József tiszteletére állítottak 1775-ben.
A kastély ma állami képzési központként működik, nem látogatható
A Szent Anna templomot 1630-ban szentelték fel. 1772-ben kibővítették, ekkor nyerte el mai alaprajzát. A nagyon tágas, szép terű boltozatokra képkompozíciók kerültek, míg a falak az architektúra adottságait kiemelő, egyszerű színezést kaptak 1972-ben. 2000 decemberében díszkivilágítást is kapott az épület. Legutóbbi felújítása 2009-ben kezdődött.(Ha benéznél, keresd Jakab Lászlónét a Rákóczi út 11. alatt, vagy hívd a (94) 360-023-as telefonszámot. Látogatás 9 és 15 óra között lehetséges.)
Az Egészségház udvarában Kneipp-kertet alakítottak ki, ahol különböző anyagokon sétálhatunk végig mezítláb.
Bozsokra egy luxus kivitelű kis apartman központnál (Malomporta) értem be. Az út felső végében van a Sibrik-kastély a fák között. Az apartmanházak lenti sarkánál bő vizű forrásra találtam. Lejjebb sétálva jön a templom, majd Egészségház. Még lejjebb sétálva, a Kőszegszerdahely felől érkező út becsatlakozásánál, a fa szerkezetű buszmegállóban van a bélyegző. A széles út fenti felén, pár lépéssel arrébb egy régi parasztházban (Rákóczi út 133.) Borház látogatható, az út ezen oldalán maradva, lejjebb sétálva a hatalmas, belső udvaros Kerekes Cukrászda hívogat a Rákóczi út 51. alatt.
Az 1819-ben épült házban települési rendezvények idején a helyi borkultúra tárgyi emlékeit mutatják be. A szüret idején a leginkább érdemes elnézni errefelé.
A Kemenes Cukrászdában étterem nincs, de van süti, fagyi, kávé, üdítő - kinti és benti ülőhelyekkel, a gyerekeknek hátul egy kis játszótérrel.
Van Bozsokon néhány étterem is, de én inkább itt ettem-ittam egyet, aztán sétáltam is tovább. Az önkéntes tűzoltóság épületénél kell balra letérni, majd az utolsó házak után, a keresztnél jobbra tér az út.
Először szántóföldek, legelők mentén visz az út, majd betér a fák közé. Az erdőben figyelni kell, mert nagyon sokszor kanyarodik el, vált utat a kék jelzés. Ezt tovább bonyolította, hogy több helyen egy-egy táblát tarvágással leirtottak, ezzel a jelzéseket is eltüntetve.
Egy ilyen irtásnál le is tévedtem a jelzésről, így a Szinese-majornál értem a 89-es utat. Így viszont találkozhattam Zizivel, aki egy nagyon barátságos és érdeklődő varjú. Az egyik itteni háznál lakik.
Olad városrésztől már busszal mentem be Szombathelyre. Már elég későre járt, így nem kerestem nyitva tartó éttermet, hanem a Shell benzinkúton ettem egy paninit, meg ittam hozzá egy nagy tejeskávét. A SZÉP kártyámon felgyűlt pénzt a négy csillagos Artis Hotelben égettem el. Közel 35 kilométert túráztam ezen a napon, így másnapra egy szombathelyi városnézős pihenőnapot iktattam be.
Ezt a szakaszt 2019. augusztus 18-án jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
