Szentkozmadombjáról már 9 előtt elindultam a hosszabb túranap és a korábbi sötétedés miatt. A lefelé lejtő utcán balra érdemes pillantást vetni a nemzeti érzelmű, barkácsáruházi barokk stílusban fogant kertkapura (Arany János utca 8.).
Az út alján jobbra kellett elkanyarodni, majd az út vége felé balra letérni egy kisebb utcára, át a patak feletti hídon. Ezután egy 20-30 méteres, szinte golfgyep minőségű füves úton jutottam be először egy fiatal erdő fái közé, majd hamarosan egy méhészet bukkant fel jobbra. Pont ott volt a méhész, így készíthettem egy-két fotót!
Ezután folytattam az utat. Ahol kiértem az erdőből, két nagy elektromos távvezeték alatt találtam magam.
Ezután már enyhe lejtéssel, egy lovarda és gazdasági telep érintésével vitt az út a völgybe.
A völgy alján található Rádiháza vasútállomás. Az eső beálló és az aszfaltút közti, két lábú elektromos vezetéktartó oszlopon a bélyegzőt is könnyen megtaláltam.
A helyi információs tábla mai vasútvonalat 1890. október 12-én adta át a forgalomnak a Dunántúli Helyiérdekű Vasút (D. HÉV) az akkori Ukk - Türje - Zalabér - Zalaszentiván - Kisfaludpuszta - Zalaegerszeg - (mai országhatár) - Alsólendva - Csáktornya vasútvonal részeként. Az akkori pálya hossza 119 km volt. A Zalaegerszeg - Rédics vonal hossza jelenleg 49 km. Rádiházán 1954. augusztus 24-én adták át a kiépített megállók.
A vasútállomás után át a Berek-patak hídján, el egy jelentőségében csekélyebb elektromos vezeték alatt, és már fel is értem az aszfaltútra. Ezen feljebb, a lovasdánál egy sárga épületben van ritkásan nyitva tartó kocsma és bolt (2022-ben a kocsma nyitva: H: 13-21, K: 12-21, Sze: -, Cs: 12-21, P: 13-21, Szo: 18-21, V: -, bolt nyitva: H: 13-17, K: 9-17, Sze: -, Cs: 9-17, P: 13-17, Szo: 9-12, V: -. Ha változást találsz, kérlek, írd meg hozzászólásban!). Az épület sarkán találtam egy alternatív bélyegzési lehetőséget is.
A kékre visszatérve a lovarda mellett meredeken vitt fel az út a szemközti dombra. Fent a szőlőprésnél kitértem, mert innen nincs messze egy csöpp kis kápolna, ahonnan szép a kilátás.
Innen aztán vissza a kék jelzésre, és tovább! A következő szakasz túl ritkán volt jelzett, de az egyenes út az, ami a szőlős házikók, kis kertek között visz a domb gerincén.
Ahol leértem, ott indult ki egy kék kereszt jelzés, de én maradtam a kéken, jobbra kanyarodva, nem balra. Az erdősebb rész itt sem tartott sokáig, ez volt az utolsó házikó:
Ezután volt még erdősebb szakasz, de csak röviden.
Arrébb, a Zsidó-hegyhát után egy vadászlest követően balra nyílt szép kilátás, a távolban még a horgásztó vize is felcsillant.
Az út ereszekedéssel vitt tovább, majd az aszfaltútra kiérve, azon haladva sétáltam be Szentpéterföldére.
Ezután végre némi igazi erdőben is túrázhattam a Kis-Berkes oldalában, de felérve egy friss hajtásokkal teli oldal jelezte, hogy nemrég azt a részt is kiirtották.
Ez a további szakaszokra is igaz maradt. Nagyon kevés volt az, amikor igazi erdőben lehetett haladni, és nagyon sok az, amikor egyik oldalt vagy mindkét oldalt leirtották az erdőt. Amikor egy erdős részen már nagyon lejteni kezdett az út, és jött egy jobbra, majd hamarosan balra térés, egyszer csak kibukkantam a kisvasúti vágány végénél:
Innen egy rövid séta volt már csak Lasztonya házaiig. A településtől nem szabad sokat várni, néhány házon kívül itt semmi nincs. A sárga-barna harangtorony melletti épületen, egy garázskapunál volt a bélyegző, a világháborús emlékmű alján, a lépcsőkön meg lehetett kicsit pihenni. Pár lépéssel feljebb az útról jobbra letért a jelzés, és vad emelkedésbe kezdett egy árokban. Feljebb figyelni kell, hogy hol tér ki a bozótos árokból balra fel. Először elég gazos volt, de aztán kitisztult az ösvény. Felérve,a Lasztonyai-kilátó is sajnos csalódást okozott: balesetveszélyes, nem lehet felmenni.
Ezután jött egy érdemi erdős túrázást kínáló szakasz (hurrá!), csak az út váltakozását kellett figyelni, de szerencsére jól ki volt jelezve, nem tévedtem el. Később egy mocsaras résznél egy kiépített forrást (Torhai-forrás) is elértem, de már nem a kifolyóból, hanem alatta tör fel a víz, így nem tudtam kulacsot tölteni. Felette 20 méterrel viszont vannak padok és egy esőbeálló házikó, itt le lehet kicsit pihenni.
Feljebb megint csak azon lehetett elmélkedni, hogy mire vezet az, ha ilyen tempóban irtjuk le az erdeinket...
A lassan lefelé tartó Nap fényében még egy szép piros gombát azért le tudtam fotózni.
Szarvasbőgést is több alkalommal hallottam, de nem tudtam lefotózni az állatot. Ezután nemsokára felértem az aszfaltútra, ami elsőzör egy, a világ összes jelzésével és táblájával ellátott kereszteződésbe vitt - pár lépéssel arrébb megpillantottam a világháborús emlékművet is -, majd az út mentén tovább bandukolva bejutottam Lispeszentadorjánba.
Itt hosszabban keresgéltem a bélyegzőt, mert jól eldugták. Egy sárga házat keress zsalugáteres ablakokkal, előtte tujákkal. Annak az oldalsó rámpáján kellett felmenni, hogy rátaláljak a tornácon a bélyegzőre. Ehhez ráadásul a kékről le is kellett térni. Lényeg, hogy végül megtaláltam! A falu érdekessége, hogy az irányítószáma 8888. (Szállás: 8888 Vendégház, Kossuth L. út 23., www.irany8888.hu, irany8888@gmail.com).
A nap utolsó attakja következett. Először egy földdarabot kerülő cikkcakkal felvezetett a jelzés a domb oldalába, a kis hétvégi házakhoz, majd a házak után jobbra térve jobban kaptató ösvénybe váltott. Ismét kiszélesedő úton értem fel a kilátóhoz. A Lispei-kilátó látogatható, bár olyan hatalmas nagy kilátást nem kínál.
Innen a kék és piros jelzések közös szakaszán már kevesebb fényben mentem tovább. Figyelni kell, a piros marad egyenesben, a kék egy idő után balra letér - és csak egy fán jelzi ezt felfestés. Ezen a kék szakaszon már megszaporáztam a lépteimet, így még éppen sötétedés előtt beértem Bázakerettyére.
A településnek volt egy rövidebb gazdag időszaka, amikor olajat találtak itt, de mára csak a dicső múlt emlékei maradtak inkább. Egy bolt még működik a kereszteződésben, lejjebb egy kocsmánál (B-24 Söröző) van a bélyegző és a rejtő jenői értelemben vett úri közönség, és nyáron strandolni is lehet egyet. Vannak szálláshelyek is, én a Zalagyöngye Panzióban szálltam meg, itt nagyobb társaság is elszállásolható, van sok szoba, külön étkezőhelyiség, a szobákban fürdőszoba - wc.
