Dél-dunántúli Kéktúra

Pesten kívüli élményeim

Katafától Kondorfáig

2020. február 29. 06:25 - fovarosi.blog.hu

Madárles a Himfai-tónál, eltűnt és fennmaradt falvak, és egy Kós Károly ihlette templom Iváncon - itt is volt bőven látnivaló! 

20190905-01-katafa.jpgDöröskén a Nyírfa apartmanházban aludtam meg (Fő utca 13., ld. az előző poszt végén!). Reggel korán volt ébresztó, mert 7 előtt van egy busz Katafa felé, utána viszont csak dél után. Így negyek 8 körül már Katafa buszmegállójában voltam. A falu két részre "hasadt", így egy kanyar után ismét házak jöttek, ott kellett balra letérni a főútról egy szerény forgalmú aszfaltútra. Ez átbújt a 86-os út alatt: 

20190905-03-86-osut.jpg

Negyed óra múlva be is értem Nádasdra. A Takaréknál kellett jobbra térni, itt már a piros m jelzés is megjelent, és vagy Coop is olyan nyitva tartással, hogy nem tudsz olyan korán kelni, hogy ne legyenek már rég nyitva. Továbbsétáltam, majd egy római kőlelet másolatánál balra kellett kanyarodni. Az utolsó házak után egy bezárt vasútvonalat kellett keresztezni, majd a szántóföldek táblái között folytatódott az út. Az Almási-erdőbe beérve sok csenevész akác állta el az utat, de a balra letérés után már szinte autópálya minőségű kőszórt út vitt ki a Nádasd és Halogy közötti autóútra. 

20190905-07-gazban.jpg

20190905-09-kekjobbra.jpg

(Disclaimer: Az ott nem kaki, hanem egy meztelencsiga.)

(Ha az akácos gazt ki akarod kerülni, akkor az erdő előtti utolsó vadászlesig menj vissza Nádasd felé, és ott fordulj jobbra - így hamarabb érsz ki a Nádasd és Halogy közötti autóútra, bár nem leszel teljesen szabályos túrázó.) Egy mélyedésben a Daraboshegyi-árokban láttam némi vizet, de a Szódás-kútnak nyomát sem láttam. 

Egy kanyar tetején, a focipálya és a hidroglóbusz jelezte, hogy elértem Halogyot. Beljebb sétáltam az úton a faluba, a kis terecskénél balra kanyarodtam, és az Iskola buszmegállóhely után meg is találtam a Kónya kocsmát, ahol az udvarban van a bélyegző, a teraszt tetejét tartó fa oszlopon. (Nyitva: minden nap 9-12, 14-21.) 

20190905-14-halogy.jpg

Halogyon először a főutcán vitt tovább az út, majd a "Petőfi utca" buszfordulónál, azzal szemben egy kis utcába kell letérni, feljebb pedig egy keresztnél jobbra. Ezután a fák között, egy Y-elágazásban jobbra kellett térni, úgy, hogy jobbra legyenek a fák, balra a megművelt föld. Ez az út vezet el a Himfai-tóhoz, amelynek elején madármegfigyelő tornyot építettek. Azaz így nevezték el a tó végében álló kilátót. A madarak többnyire a tó túlsó végében tartózkodnak :-) 

Továbbsétálva, a tó túlsó végénél volt még egy faház, utána egy parkoló, majd a Viszontlátásra / Visszavárjuk feliratú fa oszlopoknál elértem az aszfaltutat. Erre balra kellett rátérni, és pont ott is volt egy kék kör kitérő - de ez egy olyan kúthoz vitt, amiből nem jött víz, a környéke viszont tiszta csalán volt. 

20190905-28-kekkor-totfalu.jpg

Egy táblán az egykori Tótfaluról lehet még itt tájékozódni. Innen továbbindulva az autóúton mentem el először egy fenyő faiskoláig, majd beértem Felsőmarácra.

Az Őrség folytatásában a Rába és a Zala között hatalmas karély alakjában következik a Vasi Hegyhát. E fennsík tetején foglal helyet Felsőmaróc. Északi határából pompás kilátás nyílik a szabadon kanyargó Rába-folyó völgyére és a havas süvegű osztrák Alpokra. Földrajzi és etnikai egyezőségek alapján az Őrséghez is sorolják a falut. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően ősrégi lakóhely, amit a falu határában feltárt bronzkori leletek tanúsítanak. (A helyszíni információs tábla nyomán)

Jól be kellett menni, mire elértem a Coop Mini élelmiszer bolthoz - a mellette levő Sütő Söröző már megszűnt. Innen a templomig kell csak tovább sétálni, annak oldalában jobbra le kell térni: 

20190905-31-felsomarac.jpg

A temető mentén hagytam el a falut. Először egy árkon át kellett le, majd felmenni, később egy hidroglóbusznál volt egy enyhe ösvényváltás (ki van jól jelezve). Ez a földút vitt be Iváncra. 

Ivánc egy 1237-es oklevélben szerepel először. 1664-ben a török égette fel a házakat. A falu virágkora a Sigray családhoz köthető - a barokk kastélyt Sigray Károly 1740 körül építette. 1898-ban eklektikus stílusban építették át. A kastélyt övező gyönyörű parkban minden tavasszal virágzik Magyarország legnagyobb tulipánfája, mely messze földön híres. Gróf Sigray Antal építtette a katolikus templomot 1913-ban Hendrich Antal tervei szerint, aki Kós Károly zebegényi templomát tekintette mintaképnek. (A helyi információs tábla nyomán)

20190905-34-ivanc.jpg

20190905-35-ivanc.jpg

A 1914-ben felszentelt templom belső előterében részletesen elolvasható a falu, valamint a korábbi és a mai templom története. Innen fotózni is lehet a vasrácson át, de ha szeretnénk bejutni, néhány napra előre egyeztessünk a +36 (30) 603-1972-es telefonszámon. 

Bélyegezni még feljebb, egy Nemzeti Dohányboltként működő kocsmában kell: 

20190905-39-ivanc-belyegzo.jpg

Visszatérve a kék jelzésre, Ivánc után az aszfaltúton nagyon hamar át lehet érni a kék és a sárga közös szakaszán a következő kis falucskába, Hegyhátszentmártonba. Ott nincsen különösebb látnivaló - akit érdekel, meglátogathatja a Sütő gyümölcsöskertet (Fő utca 24., előzetes bejelentkezés: Sütő Éva, +36 (30) 357-4754.)

Ezután már földút vezetett ki a faluból, jobbra-balra kerítések (villanypásztorok) között. Az erdősebb résznél innen már sokkal jobban kell figyelni a jelzéseket, erdős részek és mezők, legelők váltják egymást. Az erdőbe érve először jobbra tértem le, egy "földszintes vadászles" mellett haladva el, majd a rét alján jobbra kellett tartani. 

20190905-43-foldszintesvadaszles.jpg

Lejjebb egy patakot értem el, itt az út oldalában egy kis fahíd is épült: 

20190905-44-fahid.jpg

Itt már csak a kék jelzés vitt tovább dél felé. Ez volt a túra egyik legszebb része, a Bakonya-erdő földútjain, rétjein és erdőjén át: 

Egy réten balra tért el az út, itt egy kicsit nehezen találtam meg a jelzést. Nemsokára elértem az onnan kiinduló zöld jelzést, akkor már tudtam, hogy nem vagyok messze aznapi célomtól. Még végig kellett menni egy jó hosszan elnyúló mező mentén, aztán feltűntek az első épületek - elértem végre Kondorfát!

20190905-59-kondorfa-belyegzo.jpg

Az első házaktól még jó sokat kellett beljebb menni a faluban, mire egy kőkereszt, majd a templom után kiértem a keresztező főúthoz. Egy-két házzal előbb, balra áll a Nemzeti Dohánybolt táblás egykori italbolt. Ide kell betérni a bélyegzéshez. Na, én még ilyet életemben nem láttam: a pincében annyira mocskos volt minden, hogy a piszoárban moha nőtt. Agyam eldobtam...

A főútra balra rátérve néhány lépés csak a buszforduló, felette pedig a remekül kinéző Vadkörte Fogadó. Ma már csak szálláshelyként üzemel az 1902-ben emelt épület, a szomszédos étterem részt már bezárták sajnos. 

20190905-61-kondorfa-vadkortefogado.jpg

Innen már busszal mentem be Őriszentpéterre. A hosszú nap után a Hársfa étteremben ettem egy nagyot, aztán besétáltam a kempinghez, ahol egy faházban szálltam meg másnapra. 

Ezt a szakaszt 2019.09.05-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ddkektura.blog.hu/api/trackback/id/tr8915061244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása