Horgásztótól lovasíjász központon és a szennai skanzen házain át egy apró zselici faluig vitt a Dél-dunántúli Kéktúra 8. szakaszának ezen része.
A 8. szakaszhoz visszautaztam Kaposmérőre a 10:45-ös személyvonattal. (Kaposmérő vasútállomáson még olvasható az egyik ajtó feletti üveg betétben a "Forgalmi távirda hivatal" felirat!) A Gyár utcán át értem el a főutat, és a temető fából faragott kerítése után vissza is értem a kékre.
Az aszfaltút átvisz a patak felett, pár lépéssel arrébb pedig a horgásztó következett.
A vizenyős tájon folytatódó úton balra a Kassai-féle lovasíjász központ volt a következő látnivaló.
Feljebb, egy kis tó felett egy remek kis dombházat is találtam, afféle hobbit lakot.
Feljebb érve figyelni kell, mert az útról letér balra a jelzés, és felfelé indul a domboldalban. A dombra felérve egészen jó állapotú házak egész sora mentén vitt tovább az aszfaltút - ez Kaposdada (vagy simán csak Dada), ahol Császár Csillánál erőszakmentes kommunikációt tanulhatunk, a Szarkafészek Vendégházban pedig meg is szállhatunk. A házak sorát egy sárga lakóház zárja, előtte kőkereszttel.
Innen egyenesen vitt tovább a jelzés, lefelé ereszkedve a földúton. Kinyílt a táj, a mezőgazdasági földek között már messziről sárgállott a kéktúrás tábla - innen egyenesen a kék háromszög jelzés indul ki, a kék jobbra tér. A következő "látványosság" a nagyfeszültségű vezeték hatalmas állványa volt.
Innen kőtörmelékkel feltöltött földút, majd sima földút vitt tovább, a gyér fűben több helyen is szép kövér pajor araszolt.
Ezután egy beton törmelékkel feltöltött földút következett, majd hol jobbra, hol balra kellett letérni az egyik útról a másikért.
Egy legelő körbekerülése után a domboldalról lenézve már látni is lehetett Szenna házait és templomának fehér tornyát. Az út határozott ereszkedéssel vitt le a völgybe - itt lent jobban megáll a víz, eső után saras marad jó ideig. A faluba leérve hamar megtaláltam a Skanzent, először ide mentem be.
Szenna a Zselicben, Kaposvártól 5 kilométerre található. Nevének első írásos említése Senna formában 1325-ből számazik. Népi barokk stílusú református temploma festett famennyezettel és fakarzattal épült 1785-ben. A falu központjában 1978-ban alakították ki a szabadtéri néprajzi gyűjteményt, amely 1982-ben Europa Nostra díjat nyert. A falumúzeum a talpas-favázas népi építészet emlékeit őrzi. A gyűjtemény kialakítása a hitelesség igényével, az eredeti faelemek lehető legnagyobb mértékű megtartásával, a hagyományos anyagok és technikák alkalmazásával történt. Házait a paraszti kultúra tárgyi eszközeivel rendezték be. (szennai.skanzen.hu, szenna@skanzen.hu, +36 (70) 456-9536)
A Skanzennek saját bélyegzője van, ezt a pénztárnál el lehet kérni, de a kéktúra bélyegző a falu felső végében található. Oda már csak azért is érdemes átmenni, mert a bélyegzés mellett az étkezés is ott oldható meg. (Bojtoros Falatozó, szennaetterem.hu, Árpád utca 39., tel: +36 (20) 983-4929) Az étterem közelében, a főút túloldalán még egy régi házra találhatunk, ez Zóka Peti Lidi néni háza. 1848-ban épült a talpas ház, amely a faluban egyedüliként maradt meg eredeti állapotában. Oromfala deszkázott, oldalt és elől tornácos. (Bejutásról vagy az Árpád utca 60. alatt, vagy a +36 (20) 471-5608-as telefonszámon lehet előzetesen érdeklődni.)
A bélyegzés és az étkezés után a kék jelzés az aszfaltúton hagyta el Szennát. Határozott emelkedéssel vitt fel az út a dombtetőre, ahol egy piros-fehér fesétű antenna és az MGTSZ bejárata fogadott. Itt kellett jobbra letérni, és a földúton ereszkedni lefelé a földek között. A fákat elérve 100-200 m után balra betért az út, így újra erdőben találtam magam.
A fák között sétálva, egy völgybe leérve értem el egy patak feletti híd után a Csipány-forrást - sajnos a vize nem ivóvíz.
Ide tettek ki padokat is, le lehet pihenni kicsit. Érdemes is, mert a lábak rendszeres pihentetése - cipő le, zokni le! - segít a vízhólyagok megelőzésében. Utána folytattam az utam a kék, a zöld és a kék négyzet közöt szakaszán.
A következő falu Patca volt, itt az első házaknál egy tűzoltó kocsi roskadozik egy tető alatt, kissé arrébb pedig a református templom fehér homlokzata előtt sétáltam el. A falu főutcáján a lassan omladozó járdán, majd az úttesten haladtam végig. A falu közepén még tehenek is laknak!
Patca túlsó végében, hatalmas területen fekszik a Katica-tanya nevű gyermekszórakoztató és gyermekvisítás generátor központ - csúszdától a vizes játszótéren és pedálos gokarton át a pónilovakig minden, de minden van itt. (katicatanya.hu, info@katicatanya.hu, +36 (30) 411-6002 (SMS fogadására nem alkalmas szám).)
Mivel Szennán a pizzériát zárva találtam, csak itt jutottam ételhez - az étterem a főépület emeletén van, és elvileg csak karszalaggal látogatható, de a néni kegyes volt, és felengedett fél órára. Ott végre ettem egy jót, aztán mentem is tovább. A központ után aszfaltúton emelkedett a domb tetejére a kék jelzés, majd újra a fák közé ért. Érintettem a sárga jelzés betorkollását, majd egy sárga kéktúrás táblánál balra tértem át egy másik útra. Innen a kék egy zöld négyzettel és egy fura jelzéssel vitt tovább. Ez a fura jelzés a Nemzetközi Népsport Szövetség (Internationaler Volkssportverband, IVV) egyik permanens túrájának a jelzése.
A földút aszfaltútra váltása jelezte a következő falu közelségét. Omladozó löszfal mellett ereszkedett az út - ez egy leszakadó térségnek mondható. :-)
Szilvásszentmártonra beérve a főútra rákanyarodás után a domboldalban a református templomnál lehet kicsit lepihenni.
Az egyik következő utcán jobbra lenézve megláttam a két falu közötti völgyben duzzasztógáttal kiépített kis tavat, ennek a partjára is lesétáltam. Szépen ki van már építve, itt is meg lehet pihenni akár. Utána érdemes ugyanazon az utcán vissza is kapaszkodni, mert a tó és a két falu közötti út közötti terület igencsak mocsaras, saras.
A két falu szinte összeépült, így hamar átértem. Zselickisfaludon is van egy református templom, a faluban jobbra tájház áll, balra pedig rövid sétával elérhető a bélyegző jelzéssel is kiemelt bélyegzőhely az ABC-nél. Húsvét lévén még egy kis nyuszi installációt is láttam, és a vasbeton tornyos katolikus templomra is vethettem egy pillantást.
Zselickisfalud címere beszédesen őrzi a település múltját. A tölgyfaág, a koronával ékesített homlok az erdő borította zselici dombokat jelképezik. A vadkan rajza részben a település gazdag vadállományára, részben a hajdani királyi kanászok makkoltatásos sertéstartására utal. A méhek és a méhkas a méhészkedést jelképezi. Az önkormányzat udarában található kiállítótértben méhészeti kiállítás is látható. A tájház a Fő utca 73. szám alatt található. A falu már a 13. században lakott volt, első említése 1339-re datált. A török idők után Esterházy birtok volt. 1909 óta hívják Zselickisfaludnak. A második világháború idején minden család veszített el családtagot. A zsidóüldözések idején 7 embert deportáltak a faluból. 1944. december 2-án értek ide a szovjetek. A szocializmusban szennai központtal működött a termelőszövetkezet. Egészen újnak mondható, 1953-ban készült csak el a falu végében a katolikus templom. A falu másik végében a reformátusok temploma áll, ami 1821-ben készült el, jelenlegi formáját egy 1884-es felújítás során nyerte el. A két felekezet miatt két iskola is működött itt valamikor. 1900-ban még 844 fő lakta, a hatvanas évekből rohamosan csökkent a lakosságszám, ma már 300 fő alatt járnak, iskola, óvoda egy sincs. (A helyi információs tábla alapján)
Szaharai homoktól borús, szürkés, de esőtől mentes napon voltam túl, a hat órai busszal tértem vissza Kaposvárra, ahol még pont be tudtam pillantani a katolikus templomba is. Ezzel a képpel zárult ez az élményekben gazdag napom.
Ezt a szakaszt 2024. március 31-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt módosításokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
