Már előző nap leutaztunk ehhez a túraszakaszhoz. Vonattal mentünk le Budapestről Zalaegerszegre. Ott néztünk egy éttermet, benéztünk a templomba, lődörögtünk kicsit a Deák Ferenc szobor körül, aztán indultunk tovább busszal Borsfára.
Borsfán az iskola közelében tér le a kék jelzés a főutcáról, erre rátalálva hamar a házakon túl emelkedésben találtuk magunkat. Egy óra sem kellett hozzá, és már a domb túloldalán ültünk a valkonyai temetőben. Érdekes, hogy a sírkövek feliratai itt "kifelé" vannak felhelyezve, mifelénk nem így szokás.
Valkonyán a turistaházban szálltunk meg. Most még működik a faluban egy kis bolt is egy pékséggel. A házban térerő nincs, de wifi an, bár gyakran van pár perces áramszünet. Estefelé az eső után újra előbukkanó Nap csodás fényekkel és egy szép nagy szivárvánnyal ajándékozott meg.
Pont a ház mellett indul lefelé a kék jelzés. 50 méter leérni a völgybe, onnan mindkét irányba szép a kilátás. Innen egyenesen visz tovább a jelzés. Egy tisztásnál pár padot nyelt el a felnövő gaz, feljebb egy házikó omladozik - ezután az erdőbe betérve is egyenesen megy a kék jelzés. A hegyen emelkedett tovább az út, egy idő után mélyedésben haladva - ez eső után elég sarassá tud válni, de az út mellett már van kitaposott ösvény menekülő útnak. Két helyen is figyelni kellett az elkanyarodásra, de szerencsére jók a jelzések. A szélesebb útról letérő szakasz már lefelé vitt a dombról, kellemes eséssel.
A dombról leérve, a fák közül kijutva egyszer csak egy töltés tövében találtuk magunkat. Az átfolyón átlépve gyökereken lépcsőztünk fel a töltésre, ott pedig balra tértünk rá a fent haladó aszfaltútra.
Úgy 800 méter után balra lent egy szemetes és egy pad jelzi, hogy itt kell letérni a Szuloki-forráshoz. A padoktól beton lépcső visz le, de még az előző napi esőzés után sem adott vizet a kifolyó.
Innen pár lépéssel később jobbra letért a kék, és meredek emelkedéssel állított minket kihívás elé. Szerencsére nagy sár nem volt, csak egy-két foltban. A meredek emelkedő több szakaszra oszlott, így kibírható volt. Felérve egy vízszintesebb szakasz után újra lejtésnek indult az út. Egy helyen kellett csak nagyon figyelni: ahol leérve egy kis tisztásra szemben egy vashálós kerítés van, a sarkán kék jelzéssel a kerítésoszlopon, ott először még balra kell menni pár lépést, majd a farakás után rögtön jobbra letérni az útról, és 20 lépésnyi magas gazon átkelés után találtunk rá az első jelzett fára. Innen egy nagy meredek emelkedő jött, ami direktben vitt fel a dombtetőre. Ez az utolsó nagy kaptató. A domb tetején balra tért rá a jelzés egy szélesebb útra, majd pár száz méter után a domb túloldalán tért le.
Ezután kisebb emelkedések és lejtések vittek tovább a Csuszigálónál. Egy ponton kell figyelni, amikor a fák közül kiérve, az utolsó fák egyikén egy kék jelzés alatt a 25 m és egy balra mutató nyíl látható. Az utolsó fák után balra kell letérni, bele a magasra nőtt gazba, és azon végig kell menni, amíg újra el nem érjük a túlsó végén az erdőt.
De legalább közben szép kis rovarokat lehet fotózgatni:
Ezután már kisebb, kevésbé meredek emelkedések és lejtések következtek az erdőn át. Egy, a térképemen még nem szereplő kék kereszt jelzés után megpihentünk pár percere a fák alatt. Ezután a jelzés jobbra letérve, meredek ereszkedésnek indult. Az út alján egy kukoricatábla sarkánál bukkantunk ki, innen a föld szélén vezetett tovább az út, feljebb egy vadászlest is érintve, majd a mezőgazdasági föld végénél ismét betértünk az erdőbe.
Az erdőben ismét emelkedett az út. Egy idő után elértünk egy keresztező, kavicsszórt utat, a kihelyezett tábla szerint ez a Söjtöri Deák Ferenc túra útvonala.
Obornak előtt már kiértünk egy kisebb aszfaltútra, erre jobbra rákanyarodva, finom ereszkedéssel értünk le a következő aszfaltútig. Az Obornakra bevezető útba éppen csak belekóstoltunk, a faluba nem mentünk be, az út túloldalán letértünk egy földútra. A második vasbeton villanyoszlop magasságában kellett figyelni ezen a földúton, ott ugyanis a jelzés letért, ismét emelkedésnek indulva. Két helyen is érintettünk vadetetőt és vadászlest is több helyen láttunk. Feljebb egy út szélén álló kereszt következett, majd a piros jelzés elérését követően egy újabb, de itt már valamiért az útnak háttal álló kereszt mellett haladtunk el.
A térképen jelzett szép kilátást mi nem találtuk meg, de egy kapun keresztül elkészíthettem a "Kecske sárga vödörrel" című kompozíciót.
Itt már a gerincen haladtunk, így értünk el egy nagyon szép mamutfenyőig egy szép ház előtt, onnan pedig balra lefelé vitt tovább az út, egyenesen a Homokkomárom feletti kegytemplomhoz. A templom mellett, a barokk rendház oldalában mosdót is találni, és a házasság kálváriáját szépségeit bemutató táblákat is meg lehet nézni.
Nagykanizsától északra, kb. 10 km távolságra az egész vidéket uralja az erdős hegyen épült kegytemplom. (...) Árpád kori település, egyházas hely volt itt nagyon régen is. Pálos atyák kolostorai ide fehérlenek a falu házai közül. Jött a török, jött a tatár és mindent elpusztított. Végül a 17. század elején Szent Ferenc rendje kapta meg a megbízást a plébánia vezetésére. Fent a mai templom helyén egy fakápolna ásatása közben megtalálták a földben épen megmaradt kegyképet. 1722-ben Battyhány Lajos gróf - Kanizsa várura - megkezdi a templom építését és 1744-re befejezi azt. A kegykép megtalálásának hírére hívek ezrei tódulnak a híres helyre. 1777-ben - a plébánia története szerint - 60 pap gyóntatott innen. A nemes lelkű gróf, látva a hívő lelkek nagy érdeklődését a kegyhely iránt, már 1751-ben - Koplik Odiló bencés apát révén - XIV. Benedek pápától elkéri a Kis Szent Félix gyermekvértanú teljes ereklyéjét, amelyet először Kanizsára és onnét nagy ünnepséggel Homokkomáromba hoztak és helyezték mostani helyére, a kegykép alá. A magas és homokos dombon épült kegytemplomot közben több földrengés is megrongálja. Ezért már 1878-ban keresztvasakkal kell megerősíteni, mert akkora repedések támadtak rajta, hogy a madarak ki- és berepültek a templomba. 1912-ben a ferences atyákat világi papok váltják fel. Jön a világháború, vele együtt a templom is veszendőbe indul. Vakolatmállásoktól, repedésektől, a zöldpenészes vizes kiütésektől olyan, mint az istálló fala. Életveszélyessé vált a rossz tetőszerkezet miatt. (...) 1938-ban olyan lelkész kerül a plébániára, aki erélyes és kitartó kézzel minden bajt megszüntet, épít, csinosít, szépít. 1939. májusában hatóság száll ki hiteles mérnökkel. A templomot életveszélyesnek nyilvánítják és a közigazgatás elrendeli a templom lezárását és azonnali renoválását. Meg is indul a nagy javító munka. A fő hiba a gerendázatban volt. Nehéz munka volt, de sikerült kijavítani. A külső falba acélékekkel meghúzott és kapcsolt vasrudak lettek beépítve, mintegy körülölelve a templomot. (...) A renoválás után, 1940-ben jön a belső díszítés, festés. (...) A kegyúrnak legalább 10-15.000 pengőjébe került a kegytemplom megmentése. (Rozmán Alajos plébános elmondása alapján lejegyezte Nagy Alajos) (Idézet a templomban található leírásból)
A templom megtekintése és rövid pihenő után visszatértünk a kékre. Az innen leereszkedő út mentén fából faragott szobrok formájában tekinthetők meg a honfoglaláskori és árpád-kori uralkodóink és szentjeink. A falu nem különlegesen izgalmas a turistának, a lakóházakon kívül már csak egy buszforduló maradt, bolt, kocsma nincs. (A Jókai Vendégház még működik.)
A faluból simán csak az aszfaltúton vezették tovább a jelzést a következő faluba. Oldalt egy bekötő földútnál még ki lehetett tekinteni a templom és az alatta elterülő kaszáló felé.
Hosszűvölgyre éppen csak betértünk, és máris jobbra tért a jelzés, egy fából faragott Horthy után hamar ismét a földek között találtuk magunkat egy fehérlő úton.
Az erdőbe beérve egy darabig még egyenes az út, majd egy faoszlopos drótkerítés mentén kellett balra betérni. Az egyik legszebb szakasz következett: platánsor mentén vitt az út Erzsébet királyné 1898-ban emelt szerény emlékműve és a Zsigárdi Erdei Lak irányába.
Ezután kilométereken át kellett egyenesen tovább haladni a földúton, oldalt a drótkerítéssel. Itt lehet azt is megnézni, hogy miközben a turistáknak kitett táblákon a tanúfák meghagyásáról mesélnek, aközben a valóságban mit csinálnak itt erdőgazdálkodás címén.
Ez az út egészen addig vezetett, amíg el nem értük az utat keresztező villanyvezetékeket. Itt jobbra tértünk Zsigárdmajor házsora felé, elhaladtunk a házak előtt, majd balra egy vasállványos haranglábnál el is hagytuk a házakat.
Innen jött a számomra legnehezebb rész: egészen a 74-es főútig egy kavicsos, kőszórt út vitt ki, amitől fél kilométer után már égett a talpam. A főút nagy forgalmú, óvatosan keljünk át!
Az aszfaltúton után a síneken is átkelve egyenesen megy tovább egy földút, ezen értük el Palin "főútját". Éjszakára ebben a városrészben, a Mini Hotelben szálltunk meg, de este azért bementünk Nagykanizsa központjába is egy vacsorára és egy kis városi sétára. (Van hozzá Volánbusz járat is, de taxizhatunk is egyet, vagy választhatjuk a szintén a városközpontba tartó zöld jelzést is.)
Ezt a szakaszt 2023. július 31-én jártam be.
