Bő egy év kihagyás után folytattam a Dél-dunántúli Kéktúrát. A 11 órás IC-vel mentem le Zalaegerszegre, onnan busszal tovább Kustánszegre.
Mivel ott végeztünk tavaly, ott már ismerős volt a terep. Elementem a kemping előtt, az utca végében ott van a víztároló gátja. Az mellett találtam nyitva tartó büfét, a nagy Ho-Ho-Ho-nak dedikálva. Pont a büfé elé érve kezdett el szakadni az eső, úgyhogy nagy mázlim volt, hogy nem áztam szét. Ettem egy hamburgert, közben tovább is vonultak a nagy sötétkék fellegek. A kempinghez visszasétálva tértem rá a kékre, indultam el felfelé. Fentebb balra egy keskeny lépcsőn lehet felmenni a református templomhoz, ahonnan szép a kilátás, megéri a kitérőt. A kék felvezet a könyvtár épületéhez, az előtt van a bélyegző.
Nemsokára ki kellett térni a főútról, jól kijelzett helyen. A lejtést hamarosan emelkedés váltotta, széles földút vitt a megművelt földek között. Lent már egy rét fogadott, ott balra, majd egy kőszórt út szélén, egy hatalmas fánál jobbra kellett kanyarodni.
Erdősebb rész vitt el egy zalai kuriózumig: egy rozsdás olajkútig.
Ez után a jelzés kivisz az aszfaltútra, azon U alakban visszakanyarodva kell tovább menni. Hamarosan be is értem Kislengyel házai közé.
Pár házzal beljebb balra tér ki a kék bélyegző jelzés, ahol egy ház tornácának oszlopára van kitéve a bélyegző, mellette egy helyi naiv festő Ludas Matyi jelenetével a falon. De van bélyegző az úttest túloldalán, a buszmegálló esőbeállójának sarkán is. Ennél a megállónál el is vitt jobbra a jelzés, a házakat elhagyva erdőben, fák között emelkedett a kissé saras út. Ez felvisz egy gerincig, ott jobbra kell rátérni arra az útra, ami lényegében egy hosszú gerinc mentén visz végig. Valamikor itt borospincék, hétvégi telkek és házikók sora húzódott, mára azonban jó részük elhagyottan, üresen áll.
Ennek a szakasznak úgy a kétharmadánál jobbra egy kis temető sírjaira is ráleltem.
Később a jelzés be akart vinni a fák közé, a csalánosba. Azt nyugodtan felejtsd el, mert az az ösvény már nem létezik. Maradj az autókkal is járt földúton, az szép ereszkedéssel levisz egy szélesebb útra, a végében egy szépen helyreállított, lovardás vendégházzal.
Visszanézve az aszfaltútról
A vendégháznál a túloldalra átnézve szarvasokra, szarvasbőgésre lettem figyelmes, de a lemenő napban már nem tudtam jó fotót csinálni.
Az aszfaltútra kiérve jobbra kell térni, ez az út folyamatos emelkedéssel felkanyarog a templomig. A templommal átellenben, a Barabásszegi Vendégházban remek szállást találtam. Pont a "fesztivál", családi összejövetel végére értem oda, úgyhogy nagy meglepetésemre nem csak szállással, hanem csülkös bablevessel, többféle ízesítésű prószával vártak. Köszönöm, Ágota!
Ezt a szakaszt 2022.09.11.-én jártam be. Kérlek, hogy az azóta történt módosításokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
