Nemesviden érdemes az előző posztban megénekelt boltban még feltöltekezni, mert Kisviden és Nagyszakácsiban nincs nagyon lehetőség vásárolni.
Nemesvid utolsó házai után, egy Pieta szobornál balra kellett kanyarodni, majd úgy 100 méter után jobbra. (Nem a temető felé, hanem utána, a bozótos fák közé kell menni.)
Innen az egyenes szakasz még szép volt, gyorsan és könnyen járható.
Az egyenes útszakasz vége felé azonban egyszer csak letér a jelzés, és egy osztással beljebb, a fák között folytatódik, először még irányban maradva, majd a dzsumbujban egyszer balra térve megy tovább. Nyakig érő csalán, alig kivehető útvonal, mocsaras terület - mindent megkapsz itt, ami pokol egy túrázónak.
Ez a fa pont oda dőlt ki, ahol balra egy kis fahídon kellett volna átkelni. De a fa ágai elzárták az utat, a fahíd meg elkorhadt, úgyhogy egy kis U-alakú kerülővel lehet itt átjutni.
A mocsárból egyszer csak egy széles, jól járt földútra értem ki. Ezen már szuperül lehetett haladni Kisvidig. Kisvid csak egy pár ház az út két oldalán. Először balra kell elsétálni, mert a 20-as számú ház kerítésén van a kéktúra bélyegző. Visszafele vetettem egy pillantást a sorsára hagyott, a gazban lassan megrogyó harangtoronyra, aztán a kék jelzésre visszatérve az ellenkező irányban hagytam el a falut.
A híd után nem sokkal jobbra tért le a jelzés egy földútra, betértem rá a Gyótai erdőbe.
Széles földúton, de néha nagy tócsákkal vitt tovább az út. Itt többször is volt letérés a "megszokott" útról, figyelni kellett a jelzéseket, de nem tévedtem el egyszer sem.
Többször is érintettem vadászlest Nagyszakácsi előtt. Hogy ne legyen azért annyira jó, egy mezőgazdasági földnél még van egy adag mocsaras, csalános dzsumbuj.
Nagyszakácsiban a Google térkép szerint nem volt már bolt, így nem mentem be a "belvárosba", a kéken éppen csak átszeltem a hosszú főutcára kiépült falut. Ezután még egy jó hosszú séta maradt: széles földutakon, jól járható ez a szakasz, kivéve a Felső-hegyi szőlősházaknál, ahol valamiért nem a fentebbi, autókkal is járt úton megy a kék, hanem az alsóbb, teljesen elgazosodott úton.
A térképen egyenes vonallal jelzett szakaszok már egy szélesebb földutat jelölnek. Ezen akár szuper jól is lehetett volna haladni, ha a vízhólyagok mellett nem keserítik az életemet a szuicid hajlamú muslicák tucatjai is, akiknek fontos célkitűzésük volt, hogy a szememben végezhessék be földi életüket. Bevallom, itt már nem voltam önfeledten vidám, a körülményeket szuboptimálisnak ítéltem meg.
Látnivalónak csak az omladozó, gaz lepte Tibola kápolna említhető ezen a szakaszon.
Ezen a rém hosszan egyenesen haladó földúton kellett kilométereken át gyalogolni - ez vitt be egyenesen Mesztegnyőig. Van egy kitérő, ahol egy zöld jelzés Gadány felé visz, ebben a kereszteződésnél tettek ki egy padot és egy útbaigazító iránytáblát. Az információsnak szánt tábla viszont teljesen üres volt.
Beérve Mesztegnyőre, jobbra, az iskola felé vezetett a széles járda, egy részen gyönyörű vadgesztenyefák alatt. A központot az egykori iskola épülete (ma: Faluház) jelenti a Mindszenty emléktérnél. Bélyegzőt két helyen is találni itt: ha az iskola után meglátod a Borsodi feliratot, az ott lévő, nagyon takaros kis vendéglátóhely pultjánál (tehát bent) is van egy bélyegző. Ha ez éppen zárva lenne, akkor pedig a Faluház udvarába kell a kis utcai oldalon betérni, és ott rögtön jobbra, a tégla oszlopokonál van még egy bélyegző.
Mesztegnyő, Kelevíz, Gadány, Hosszúvíz községek a történelem során mindig valamilyen kapcsolatban voltak egymással. Szoros társadalmi, gazdasági kapcsolataik főleg e századra, az előző évtizedekre jellemzőek. Földrajzilag a terület a Balaton délnyugati része alatt helyezkedik el, attól mintegy 20 km-re délre. A Drávától (a horvát határtól) 70 km-re helyezkednek el településeink. A kisrégió a Marcali-hátságtól keletre, a Sári- és a Boronka-patak völgyében, homokos, mocsaras erdőkkel, tavakkal tarkított területen fekszik. A térség a Boronka régióhoz szervesen kapcsolódik, annak "nyugati kapuja". A régió növény- és állatvilága páratlan értéket képvisel, közép-európai jelentőségű. Köszönhető ez annak is, hogy az urbanizáció, az infrastruktúra fejlesztés elkerülte a térséget. (részlet a helyi információs tábláról)
(Én a Nemesvid - Mesztegnyő szakaszt együtt jártam be a Zalakaros - Nemesvid szakasszal, így egy nap alatt kb. 38 kilométert sétáltam le. Érdemesebb kettébontani, a posztoknak megfelelően.)
Bélyegeztem, vettem egy kólát, hogy még valahogy életben maradjak. Pont elértem a korábbi buszomat, amivel bementem Marcaliba. Ott már annyira oda voltam, hogy azt néztem, átérek-e a zöldön a zebránál, és hogy nehogy erre jöjjön egy járókeretes néni, mert röhögve lehagy. Marcaliban a Kék Hold szállodában szálltam meg, a helyi múzeum mellett, és ott tartottam egy pihenőnapot.
