A szállásunkon reggeliztünk, zuhanyoztunk, összepakoltunk aztán még pluszban annyi ajándékot kaptunk, hogy autóval felvittek minket a veleméri templomhoz. Így könnyedebb, lazább napunk volt.
"A 13. századi, Szentháromság tiszteletére szentelt templomot 1360-tól említik oklevelekben. Az egyhajós, téglalap alaprajzú templom, melyhez a Ny-i homlokzaton torony kapcsolódik, a középkor szokásainak megfelelően K-NY-i tájolású. Magán hordozza a román stílus jegyeit (a zömökséget, a lőrésszerű ablakokat), de már megtalálhatók a gótika elemei is (csúcsíves ajtó, a toronyban ikerablakok, szögletes záródású szentély). Az épület vegyes falazású: kőből és téglából készült. Ívsoros párkány díszíti, a párkányzat végein pedig bűnöket megjelenítő emberarcú gyámkövek tartják a tetőt. A templomot Aquila János radkesburgi festőmester 1377-78 között kívül-belül freskókkal díszítette. (...) Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református tanító ismerte fel a pusztuló épület értékeit, értesítette Rómer Flórist, a műemlékvédelem jelentős egyéniségét, aki 1863-ban felmérte a templomot és teljes felmérést készített róla. 1865-ben Szency Ferenc szombathelyi püspökkel karöltve gyűjtést szerveztek a templom javára, és új tető került az épületre, amelyet 1871-ben egy tűzvész elpusztított, emiatt a befolyó csapadékvíz elpusztította a freskók jelentős részét. 1941-ben Pável Ágoston új tetőt készíttetett a templomra, és elvégeztette a legszükségesebb helyreállításokat. A falképek teljes restaurálására azonban csak 1968-ban került sor. A külső falképek festéséből sajnos semmi nem maradt fenn, csupán a Ny-i homlokzaton ábrázolt Szt. Kristóf fénykoronájának vésete látszik. (...) (Részletek a helyi információs tábláról)
(nyitva: H: 9-15, K-V: 9-16 óra, érdeklődni lehet: Őriszentpéter, Templomszer 17.)
A templom megtekintése után a kék "dombon kereszt" jelzésen visszamentünk a temetőig, ott megtöltöttük a palackokat vízzel és a kékre visszatalálva bevetettük magunkat az erdőbe. A Kövecses-hegy enyhe emelkedője után egy éles elkanyarodás jött, majd még inkább felfelé vitt az út, elsőször egy zöld kereszt jelzésig, majd tovább Asszonyfára. Kicsi falu, nincs bolt, csak egy autószerelő. Készüljünk fel rá, hogy innen tűző napos, erdőmentes szakaszok következnek, szántóföldek, táblák között.
Asszonyfáról elég hamar át lehet érni Szentgyörgyvölgyre, szinte össze vannak épülve. Közben olyan traktorra leltünk, ami mintha egy Pixar rajzfilmből bújt volna elő, és találtunk egy Kádár-kori drónépítési kísérletet is. :-)
Szentgyörgyvölgyön ne felejtsünk el bélyegezni, már csak azért se, mert egészen kulturált, szép helyen van a bélyegző, így megfejelhető a bélyegzés egy kávéval, croissant-tal, de vehetünk akár levendulazsákot is.
Szemben a Sárkányölő Szent György szobrot is nézzük meg, a sárkány anatómiai részletességű ábrázolása teszi az alkotást egyedivé.
"Szentgyörgyvölgy az Őrség tájegységhez tartozó zalai település, kőhajításnyira a szlovén határtól. Lakosság száma: 511. fő. Máig őrzi a századfordulón kialakult képét. Szeres-szeges településszerkezet jellemzi: Kis Domján, Tiborszeg elnevezéssel. (...) A település gyökerei a fához és az anyaghoz kötődnek és máig meghatározói az itteni életbnek. Az emberek megélhetését a mezőgazdaság biztosítja. Különleges helyi termék a tökmagolaj. (...)" (Idézet a helyi információs tábláról)
A Coop üzletben vásárolhatunk egyet, majd pont itt az üzletnél kell letérni a keresztutcára, ott, ahol a másik irányban az Új Élet MTSZ felirat látszik. Pár lépés, és már rá is találtunk a település híres templomára. Fakazettás mennyezetét 1829-ben Patkó András (1755-1839) református tanító festette:
(Istentisztelet: minden hónap első és harmadik vasárnapján 10 órakor)
Innen az út egyenesen visz tovább. A Lóka-patak hídját keresztezve hamar átértünk Kógyár (nem Kőgyár!) ritkás házai közé. Az utolsó házakat is elhagyva balra tér le az út, majd a napnak kitéve, földek között folytatódik:
Az útvonalat úgy vezették át Felsőszenterzsébetre, hogy végig a tűző napon, a jobbra és balra is látható erdősávok teljes nélkülözésével menjen a lelkes turiszt.
Felsőszenterzsébetre betérve egy rövid kitérő balra a dombon, kereszt jelzésen a régi harangláb. Akkor is megér 10 percet, ha egyébként korábban már láttunk ilyet.
Visszatérve, a faluban együtt halad a kék és a kék kereszt jelzés, így juthatunk át Alsószenterzsébetre, ahol csekély létszámú, de annál nehezebb a lakosság:
Itt már semmilyen bolt nincs, úgyhogy hamar folytattuk is utunkat. Kétszer is átkeltünk egy-egy patak felett, amásodik hídnál egy fűzfa tövében le is pihentünk. Igen jól esett már az árnyék. Innen egy aszfaltút keresztezése után (balra Bajánsenye 11, jobbra Lenti 15) jutottunk át Kerkakutasra, ahol az aznapi szállásunk volt a Hétkutas Vendégházban.
Az itteni naplementével búcsúztattuk el a napot.
Ezt a szakaszt 2021. július 10-én jártuk be. Kérlek, hogy az azóta történt változásokról értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
