Grábóc meseszép ortodox kolostorától mélybe vájódott löszfalak között a Dél-dunántúli Kéktúra végállomásáig vitt utam 21 kilométeren át.
Vonattal és buszokkal jutottam el Grábócra. A templomot már előző nap megnéztem, így ide csak azért tértem be, hogy megtöltsem a vizespalackokat friss forrásvízzel.
Grábóc Szekszárdtól légvonalban mintegy 10 kilométerre, a Szekszárdi-dombságban található. A 15. században már lakott település volt. A 18. század végén barokk stílusban épült a szerb ortodox (görögkeleti) templom- és kolostoregyüttes napjainkban apácák otthona. A templom lanternás kupolával rendelkezik, belső tere rendkívül gazdagon díszített. Különösen értékesek a falképek, az ikonosztáz és a stukkók.
Grábóc után még pár tehén köszöntött Grábócmajornál.
A tisztáson csak egyenesen kellett végigmenni, az első kilométereken még inkább tisztásokon, kivágott erdők helyén vezetett az út. Az egykori grábóci erdészlaknak már csak a helye van meg, néhány fenyő mutatja, hogy itt egyáltalán volt valami emberi jelenlét.
Itt csak táblák vannak kitéve, a mostani kis vadászház ennél egy már száz méterrel feljebb áll.
Később a kék mellé betért a sárga megfakult jelzése is. A dombról leereszkedve, a lejtő alján találtam rá a Haramia-forrásra - sajnos a víz nem a csőből, hanem alatta bukkan ki, így nem igazán lehet palackot tölteni a Szarvas-völgy aljában.
Ezután egy nagyon szép szakasz következett: egy erdei ösvényen haladt tovább a Fazekas-völgy egyik oldalában. Balra az ösvény, lent a hosszan elnyúló rét és annak földútja, a "túlparton" a kék háromszög ösvénye. Egy tanösvény málladozó táblái is hozzáadnak a látnivalókhoz.
Egy jó kilométer után, a szakasz végén jobbra letért az ösvény a rét végébe, majd annak túloldalán emelkedett fel ismét a domboldalba.
Innen megint erdei ösvény vitt tovább, a Setét-völgyben, jobbra réttel. Egy parkolóhoz értünk le, itt van az erdei futópálya (a kék csávó jelzés az) táblája is, és innen már csak egy rövid séta volt átérni a gyermektáborhoz - ahol pont táborozott is egy szakajtó kölyök.
Ezután figyelni kellett, a dombra felfelé emelkedő kék jelzés nem a széles földúton, hanem attól eggyel jobbra, egy ösvényen visz fel. Ez volt a túra utolsó komolyabb emelkedője: a Sötét-völgyi erdő táblája 191 méteren áll, az Óriás-hegy tábla 280 méteren. A csúcson kellett letérni, itt a kék kereszt és a kék háromszög jelzés is felbukkant. Kicsivel arrébb pedig a sárga halvány jelzései csatlakoztak be a fiatal, de árnyékot már adó erdőben. Ez kísért el egy szép réthez.
A Bükkös-erdő táblától a hosszan elnyúló rét mentén vitt tovább az út.
A kéket innen egy, a fák között haladó földúton vitték tovább. Ez már egyértelműen lejtésnek indult, és idővel egyre jobban le is mélyült a löszös talajban. Az alsó részén már nagyon szép lösz-árokban mentem, ez volt a túra egyik legszebb része.
Ennek lenti végén egy aszfaltútra értem ki, de pár méter után újra be kellett térni a fák közé.
A kék kereszt jelzésnek csak integettem egyet, aztán mentem is tovább a kéken. Innen is jött még egy nagyon szép löszös mélyút szakasz.
Ebből kiérve egy elkerített terület mellett vitt tovább az út szőlők mentén, míg el nem értem a Bati-keresztet. Leülni nem itt érdemes (bár van egy sárga pad), mert már csak úgy 200 méter, és ott van a kilátó.
A kilátó után a szőlős kertek, borászatok mentén, a tűző napon, rossz kövesúton kellett úgy három kilométert sétálni még Szekszárd első házaiig.
Ahol a házak között egyszer csak felbukkant jobbra egy játszótér, átvágtam a placcon, és fentebb rátaláltam a Remete-csurgó forrására. A kis hídjánál darazsak is vannak, de a kút vize finom és hűvös, jól fog esni!
Ezután már csak le kellett sétálni a házak között Szekszárd központjába. A jelzések a kék és a piros közös szakaszán a vasútállomásig visznek. Ott a peron felőli oldalon talátam rá az utolsó bélyegzőt jelző dobozra, és bélyegeztem be az 54., utolsó bélyegzést. 2019-ben megkezdett vállalásomat ezennel teljesítettem, a Dél-dunántúli Kéktúrát végigjártam.
Ezt a szakaszt 2024. július 6-án jártam be. Az azóta történt változásokról kérlek értesíts hozzászólásban. Köszönöm!
