Madárles a Himfai-tónál, eltűnt és fennmaradt falvak, és egy Kós Károly ihlette templom Iváncon - itt is volt bőven látnivaló! 

Döröskén a Nyírfa apartmanházban aludtam meg (Fő utca 13., ld. az előző poszt végén!). Reggel korán volt ébresztó, mert 7 előtt van egy busz Katafa felé, utána viszont csak dél után. Így negyek 8 körül már Katafa buszmegállójában voltam. A falu két részre "hasadt", így egy kanyar után ismét házak jöttek, ott kellett balra letérni a főútról egy szerény forgalmú aszfaltútra. Ez átbújt a 86-os út alatt: 

Negyed óra múlva be is értem Nádasdra. A Takaréknál kellett jobbra térni, itt már a piros m jelzés is megjelent, és vagy Coop is olyan nyitva tartással, hogy nem tudsz olyan korán kelni, hogy ne legyenek már rég nyitva. Továbbsétáltam, majd egy római kőlelet másolatánál balra kellett kanyarodni. Az utolsó házak után egy bezárt vasútvonalat kellett keresztezni, majd a szántóföldek táblái között folytatódott az út. Az Almási-erdőbe beérve sok csenevész akác állta el az utat, de a balra letérés után már szinte autópálya minőségű kőszórt út vitt ki a Nádasd és Halogy közötti autóútra. 

Körmenden kastély, Döröskén Árpád-kori templom és tópart, útközben pedig számos pince és kőkereszt várja az útra kelő turistákat. Molnaszecsődtől Katafáig a Dél-dunántúli Kéktúrán. 

Körmenden a szálláson reggeliztünk, majd elmentünk a kastélyig. Ott elköszöntünk egymástól, innen egyedül folytattam az utam. Benéztem a 10 órakor nyitó, nyáron 18, télen 16 órakor záró (hétfőn zárva) kastélyba. A kapun belépve három épület is áll. Balra van a pénztár (felette a színházteremmel), előttünk a kastély, és jobbra a harmadik épületben még két kiállítás: egy címerekkel foglalkozó, és egy vadászati trófea gyűjtemény. 

A kastély előtti utcán beljebb haladva a kastélykertben is tehetünk egy nagy sétát - bár sajnos elég gazos ez az amúgy hatalmas fákkal teli park. A másik oldalon a város legdíszesebb terén is átsétálhatunk, itt van kávézó, mozi, drogéria is. 

A kastély után visszamentem a főútra, de rossz megállóba mentem, így lekéstem a kinézett buszomat. Így stoppal mentem át Molnaszecsődre, ahol már ismerősként köszönthettem a bélyegzőhelyet és a Rába hídját. 

Innen nagyon egyszerű volt a további út: a kis forgalmú aszfaltúton - egy végtelen hosszúnak tűnő egyenes szakasszal a közepén - kellett átsétálni Döröskére. Először a templom tornya tűnt fel jobbra elől, majd egy hídon átkelés után lassan jobbra fordult az út, és emelkedni kezdett. 

A híres jáki templomtól az ország egyetlen Für Lajos szobrán át egy felhagyott lokátor bázisig a Dél-dunántúli Kéken. 

Budapestről a 8:10-kor induló IC-vel mentünk le Szombathelyre, onnan pedig busszal tovább Jákra. Jákon megnéztük a templomot - elkezdődött a belső tér helyreállítása -, majd az egy sarokkal arrébb levő Patkó Pizzériában ettünk egy közepes hamburgert, illetve melegszendvicset.

Innen indultunk tovább Egyházasrádóc felé. A főutcán végigsétálva, a Szent Vendel kápolna után elhagytuk az utakat is. Az utolsó házak után nem sokkal enyhén balra térve lementünk az aszfaltútról. Nemsokára újra balra kell letérni - ezt nem jelezték ki jól, vigyázz! - arra a földútra, ami a lovastanya hosszú épületei felé tart. 

Szombathelyet színház, stadion és Órásház mentén hagytuk el, felnéztünk az Oladi-kilátóba, bélyegeztünk parkerdőben, és benéztünk a jáki templomba is.

Szombathelyen a reggelivel, összepakolással, fizetéssel jól elment az idő, így csak 10 óra után vágtunk neki a túrázásnak. Ráadásul a városközpontból jó hosszú sétának bizonyult az is, hogy a Rohonci úton a Derkovics-lakótelep, a Kalandpark és az Oladi lakótelep érintésével elérjük a kék jelzést. Közben egy rövid kitérővel megnéztük a Jordán Tamás nevével fémjelzett Weöres Sándor színházat is. 

Elhaladtunk a Haladás egészen új stadionja mellett is: 

És rátaláltam egy egészen különös lakóházra is, aminek órák vannak a tetején, meg egy "középkori" torony - egy posztmodern, meghökkentő valami. Rónai Károly tervezte, 1990-re épült fel, a lakótelep "jelének" szánták, és a tetején lévő órák miatt Órásház a neve. 

Koronaőrző pince, osztrák határ, mezítlábas park, cukrászda, erdő és szántóföld, valamint Zizi, a varjú - volt ezen a szakaszon minden. Is. 

Velemben a régészeti bemutatóhely érdekessége a nagy épület mögött egy kis pince. A második világháború végén rövid ideig itt őrizték a koronát. Pár lépésnyi az egész: bemész, két lépés után jobbra lefelé folytatódik, de a mélyén csak pár behajigált limlom van. 

Reggel korán, már fél hétkor elindultam, és a piros jelzésen mentem fel az Írott-kőre. Több helyen látni fakidőléseket, és sajnos tarvágásokat is - pl. a kék kereszt jelzés elérésekor. Erről a szakaszról itt nem írok részletesebben, meséljenek inkább ezek a képek: 

A leghosszabb út is egy lépéssel kezdődik, szokták mondani. Nem. A leghosszabb út az összepakolással kezdődik. 

Sajnos még nem érkeztek meg a piros bársony mellényes serpáim, akik egyetlen csettintésemre ugranának felkapni a holmimat. Így maradt annak a művészete, hogy minden fogpiszkálónyi tárgyat egyenként vizsgáltam meg, hogy jöjjön-e, vagy maradjon. Hogy ott legyen minden, amire szükségem van, de semmit ne vigyek feleslegesen, "hátha" felkiáltással. Végül ez a lista állt össze: 

• x zokni, alsógatya, póló a napok száma szerint
• 1 hosszúnadrág, 1 rövidnadrág
• 1 felső (kánikulában elhagyható)
• 1 esőkabát (az esernyővel nem fogsz boldogulni a gazban, nem kell)
• 1 fürdőnadrág (ha lesz strand vagy vízpart valahol)
• 1 pár papucs (akár el is hagyható)
• 1 túracipő
• 1 kiskanál (ha veszel a boltban egy joghurtot, dobozos jégkrémet, akkor meg tudod enni útközben egy faluban is)
• Fényképezőgép, kártya, kis állvány, töltő, SD kártya
• személyi, iratok, készpénz (legyen, falun nincs ATM, nincs bankkártyás fizetés!), lakáskulcs
• Egy kis dossziéba: bélyegzőpárna, térkép (legyen nyomtatott is az app mellé!), bélyegzőfüzet, tollak, bloghoz jegyzetfüzet :-) 
• 1 zseblámpa (ha rád sötétedik az erdőben, akár életmentő is lehet)
• vizespalack
• olvasni való, tanulni való igény szerint
• mobiltelefon és a töltője

Egy neszeszeres tatyóba: 

• fogkefe, fogkrém
• tusfürdő, sampon (kis kiszerelésben)
• naptej
• szúnyog- és kullancsriasztó spray
• papírzsepi 
• borotva, borotvahab
• sebtapasz
• Flector gél (ha meghúzódna a lábam)
• gyógyszerek szükség szerint (pl. allergia gyógyszer, antibefosin)

Törülközőt nem vittem, mert nem sátrazok, hanem szálláshelyeken szállok meg, ott meg úgyis van. Így garantáltan 10-15 kiló körül marad a hátizsák, ami még elviselhető több napon át is. Nekem nagyon tetszik a hátizsákomban, hogy van a hátam és a hátizsák között egy rácsos háló, ami némi szellőzést enged, így nem izzad le a hátam annyira. Na, így már neki lehet vágni a túrának.

* * *

Budapestről a 8:25-ös InterCity vonattal mentem le Szombathelyre. A másodosztályú jegyek már elfogytak, így rádobtam még egy ezrest, és első osztályon utaztam, nem akartam a következőre két órát várni. Még délelőtt leértem Szombathelyre, így azt találtam ki, hogy elidőzök még Szombathelyen, mielőtt átmegyek az Írott-kőhöz legközelebb eső faluba, Velembe. Egy kis rákészülésnek is jó volt a kb. 3 kilométeres séta a vasútállomástól az arborétumig. Kámon felé még megálltam enni a Mátyás pincében (hiba volt), visszafelé pedig a Vadász Panzió és Étteremben (szuper volt).